…de ez az ember…
A Zsidókhoz írt levél írója továbbra is megkülönbözteti a régi szövetséget az új szövetségtől – „Korábban azt mondta: „Áldozatot és áldozatot, égőáldozatot és bűnért való áldozatot nem kívántál, és nem volt kedved bennük” (amelyeket a törvény szerint mutatnak be), majd ezt mondta: „Íme, azért jöttem, hogy megtegyem akarom, ó Istenem. Elveszi az elsőt, hogy megalapítsa a másodikat. Ezzel az akarattal lettünk megszentelve Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra. És minden pap naponta szolgál, és ismételten ugyanazokat az áldozatokat ajánlja fel, amelyek soha nem vehetik el a bűnöket. De ez az Ember, miután mindörökre egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, leült Isten jobbjára, és attól az időtől fogva várta, míg ellenségeit lábai zsámolyává teszik. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette azokat, akik megszentelődnek.” (Zsidók 10:8-14)
A fenti versek a Héberek levél írója idézésével kezdődnek Zsoltár 40: 6-8 - „Áldozatot és felajánlást nem kívántál; fülem Kinyitottad. Égő- és bűnáldozatot nem kértél. Akkor azt mondtam: Íme, jövök; a könyvtekercsben rólam van írva. Örömmel teszem a Te akaratodat, ó, Istenem, és a te törvényed a szívemben van.” Isten elvette a régi törvényszövetséget a folyamatos áldozati rendszerrel, és felváltotta a kegyelem új szövetségével, amely az áldozat áldozata által vált érvényre. Jézus Krisztus. Pál tanította a filippieket – Legyen bennetek az az elme, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki Isten alakjában nem tartotta rablásnak, hogy Istennel egyenlő legyen, hanem szolgai formát öltött magáról, és férfiak képében jön. És mivel férfinak találták, megalázta magát, és engedelmes lett a halálig, méghozzá a kereszthalálig. "(Phil. 2:5-8)
Ha bízik abban, hogy képes megfelelni a vallási törvényrendszernek, gondolja át, mit tett Jézus érted. Ő életét adta, hogy megfizesse a bűneidet. Közben nincs semmi. Vagy Jézus Krisztus érdemében bízol, vagy a saját igazságodban. Elesett teremtményekként mindannyian alulmaradunk. Mindannyian szükségünk van Isten érdemtelen kegyelmére, egyedül az Ő kegyelmére.
„Ezzel az akarattal” Krisztus akaratából a hívők „megszentelődnek”, „megszentelődnek”, vagy elválasztják a bűntől Isten számára. Pál tanította az efézusiakat – „Ezt mondom tehát, és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ne járjatok többé úgy, ahogy a többi pogány jár, elméjük hiábavalóságában, elsötétült értelmük, elidegenedve Isten életétől, mert tudatlanság, ami bennük van, szívük vaksága miatt; akik az érzések múltán átadták magukat a sivárságnak, hogy minden tisztátalanságot kapzsisággal dolgozzanak fel. De ti nem így tanultátok meg Krisztust, ha valóban hallottátok őt és tanítottatok, amint az igazság Jézusban van: hogy levetkőzzétek korábbi magatartásotokkal az óembert, aki megromlik az álnok kívánságok szerint, és újuljatok meg elmétek szellemében, és öltsétek fel az új embert, aki Isten szerint teremtett igazi igazságban és szentségben." (Ef. 4: 17-24)
A folyamatos állatáldozatok, amelyeket az ószövetségi papok hoztak, csak a bűnt „fedték”; nem vitték el. Az áldozat, amelyet Jézus hozott értünk, képes teljesen eltávolítani a bűnt. Krisztus most Isten jobbján ül, és közbenjár értünk – „Ezért azokat is a végsőkig meg tudja menteni, akik általa mennek Istenhez, hiszen Ő mindig azért él, hogy közbenjárjon értük. Mert egy ilyen főpap illett ránk, aki szent, ártalmatlan, tisztátalan, elkülönült a bűnösöktől, és magasabb lett az egeknél; akinek nincs szüksége naponta, mint azoknak a főpapoknak, hogy áldozatot mutasson be először a saját, majd a nép bűneiért, mert ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor feláldozta magát. Mert a törvény olyan embereket jelöl ki főpapnak, akiknek gyengeségeik vannak, de az eskü szava, amely a törvény után következett, a Fiút nevezi ki, aki mindörökké tökéletessé lett.” (Zsidók 7: 25-28)